Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vélemények a Cosmic Resonance albumról.

2011.12.30

Carbon Based Lifeforms: Really nice stuff!!! :) going straight to the ipod :)

Johannes Hedberg / CBL: Yes the soundcloud stuff? Very good!

Carl Thomas: I'm only an amateur.
Johannes Hedberg: I don't agree, the tracks I listened to were definitely pro stuff :)

Adham Shaikh: wow super sweet deep chillout very nice bro keep it pu...
nice chillout bro keep it up very sweet smooth.....i like

Maciej Kaczmarek: Carl Thomas - Cosmic Resonance... Nice fresh ambient story from Hungary... It really flows,Tamas! I thoroughly enjoyed your Cosmic Resonance!!! Thanks for that and keep up. Best wishes :)

Teiermeyer Márton: Nekem tetszenek.Sejtelmes, túlvilági, földönkívüli-űrbéli hangok, hipnotikus árnyalatok, igazi, tiszta ambient.Szeretem az ilyeneket hallgatni.Kiemeli az elmét a hétköznapokból egy mély belső-felső világba.Jól megy ez neked, így tovább!

Dj. Jácint: MESTER! Térdelek egész lényed, a zenéid, a honlapod előtt!
Én érzem magam megtisztelve!!!
Nos. Az igazság az hogy 1-2 éve hallottam rólad, de lusta voltam utánad járni. Most is véletlen botlottam az oldaladba és a zenéidbe!
Írhatnék róluk regényeket mint a Farkas Peti (moesko), de inkább csak annyit mondanék hogy én általában úgy hallgatok bele az ambientekbe, hogy léptetgetek, nálad azonban valamiért nem vitt rá hogy hozzányúljak az egérhez, ergo szépen végighallgattam őket!
Nagyon korrekt munkák!
Se kevés, se sok, pont ahogy én is érzem :D

Janus: "RESPECT!"

 NAGYON JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ

GRATULÁLOK TOM!

:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Mixmaster Morris: I posted this on my wall... lots of people like it!

Gazdag István (First Aid 4 Souls): Nem tudok betelni a zenéiddel, Istenem, annyira szépek!

Dimi Angélis: thnx for sharing the clip with the great music. :-)
pffff, damn man this track is so good.
i tryed to find this on discogs or thats on cd somewhere.
is it? please let me know.

Tom, this stuff is great!
do you have a label for this already or not?
otherwise i have some suggestions for you if you like.
this is fokking great music... wow...

this music has to spread all over the music scene world wide man. damn its so good! best ambient i heard since last few years... :) for sure in 2010 hahaha.

Navi Sedam: ~travel through space~ ^^

Anna Klar:  i love the univers
tanzend durch die galaxy :-)

uijj ! tetszik!! chill sound - fly away :)
downoud later - must go....now siyu nice day


Ezúton is köszönöm Nekik a véleményeket! :)

 

Itt pedig következzen egy átfogó kritika Moesko tollából, akinek nagyon köszönöm a zenekritikusokat is megszégyenítő, részletes és építő jellegű véleményezést:

"Azzal tudnám kezdeni, amit Kaszi is írt: ha valaki azt mondja, hallgassam meg ezt a három hosszú számot, egyértelműen bedőltem volna a cselnek, és simán rávágtam volna, hogy ez egy Fax-kiadvány. Kaszinál ez dicséret, és nálam is az, de mindenekelőtt hozzá kell tennem, hogy én nem szeretem Pete Namlook zenéjét, sem pedig az ő kiadójánál megjelent albumokat. Persze ahogyan az lenni szokott, kivételek mindig vannak, és ahogy vannak olyan faxos lemezek, amelyek bejönnek, így a Te zenéd is az utóbbi kategóriába esett bele.

Ez fokozottan igaz a C. R. első részére. Ezt a számot 5-6-szor is meghallgattam már. Vérbeli profi munka, nagyon izgalmas!
A felütés felszínes, de jó értelemben. Nem ránt egyből a mélybe, hanem szép fokozatosan bontja le a buborék-hangképeket, hogy aztán azok a 10. perc után térjenek vissza egy sokkal kevésbé felszínes, jóval atmoszferikusabb torzítású sparklingban - ahogy Kaszi is írta, flowing-sparkling a szám közepén, nekem ez a kedvenc részem.
A szám felvezető szakasza még épp elég hosszú, de ennél hosszabb már nem lehetne. Az ötödik perc után nagyon telibe talál az a néhány hangból álló kis dallam, mellyel együtt a buborékok elindulnak az elpárolgás útján, és belép helyére egy mély, pátosztól sem mentes loop. Szuper! Az 5.-től 10. percig tartó szakasz számomra Evan Bartholomew Caverns of Time című lemezét juttatta eszembe, melyhez hasonló szerintem kevés készült. Akárcsak ott, itt is azt éreztem, hogy a space ambient mint műfaj eltűnik, hogy a helyét egy univerzális érvényű ambientnek adja át. Másképp fogalmaza: a space ambient általában egy makrokozmikus dimenziót ölel fel. Ez itt nem érvényes. A makrokozmosz befelé fordul, hogy helyét a mikrokozmosznak adja át. Szerintem ez egy nagyon nehéz technika, és egyben rendkívül izgalmas is! Én a makrokozmoszt lenyűgözőnek tartom, de többnek nem. Az emberi elme korlátoltsága adja csupán, hogy örökké kiismerhetetlen lesz előttünk végtelensége. A mikrokozmosz ugyanez. Csakhogy ehhez hozzá kell számítani a szubjektumot, az izolációt - önmagunk univerzumának megismerése még a világegyetemnél is borzongatóbb feladat. Ezt a gondolati síkot képviseli számomra a Caverns of Time, és a Cosmic Resonance első fele is.
A szám utolsó öt perce szerintem egy kicsit összecsapott. A zongoradallam a 13. perc után kissé átmenet nélkül, kiélezett kontraszttal lép be a szám világába. Szó se róla: illik bele, de kellene egy katalizátor. Szintén harsány váltással tér vissza a szám nyitányában hallható introdukció - ennek én egyébként sem éreztem szükségességét. Visszatérünk a kezdetekhez - ez zenei szempontból lehet akár izgalmas is, de nem feltétlen az, gondolati síkon viszont itt nálam nem működik. A zene felemelt, elrepített egy távoli dimenzióba, és aztán ugyanoda tértem vissza. Ez mondjuk értelmet nyer, ha a C.R. 2-t hallgatom utána, mert annak a nyitánya megint csak "földi", nem emelkedett, tehát így viszont a két szám közötti átmenet problémamentes.

A Cosmic Resonance 2 jó szám, de nem zseniális. A második perctől egészen hipnotikussá válik, mikor is megjelennek a repetitív motívumok, de számomra ezek inkább csak átvezető, interlude-jellegű percek. Ezek mindenképp kellenek egy ilyen jellegű albumra, de a 12 perc lehet, hogy egy kicsit sok nekik, mert nincs bennük annyi, amennyi résmentesen kitöltene egy ekkora játékidőt. Ez a szám szerintem akkor működne igazán nem-interlude számként, hanem teljes érvényű darabként, ha a szám kb. egyharmadánál-felénél eltűnnének a repetitív motívumok, és egységes, komplex looppá olvadnának össze. Ezt Loscil csinálja nagyon ügyesen. Zenéje alapvetően folyton visszatérő, ismétlődő kis apróságokra épül, de ezeket egyetlen számon belül teljesen észrevétlenül olvasztja looppá, vagy transzformálja ismét ütemes taktusokká.
Ez persze nem az egyetlen megoldás. Nagyon jó a 6. perc körül felerősődő basszus-dallam, úgy tűnik, mintha elkezdene felépíteni valamit, ehelyett viszont visszacsendesül az eredeti kiinduló állapotba. Én várnám, hogy kiteljesedjen valamivé. Nem feltétlen kell robbannia, de az, hogy csak egy-két apró klattyogás vagy kattanás követi, nekem kevés. Egy dobritmus például itt tudna szólni rendesen! Vagy egy zongora, esetleg szintetizátor néhány egyszerű dallama!
Ez így önmagában egy ígéretes szám, mely megteremti az építkezés illúzióját, de nem építkezik eléggé, és így nem tud kinőni az interlude-jellegből.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nekem általában ez a bajom a Fax-lemezekkel. Az általuk - számomra ismeretlen előzményekkel - felállított presztízst nem tölti ki szinte egyik lemez se, mert megrekednek kb. félúton, és így általában hamar unalomba fulladnak.)

Kíváncsian álltam neki a harmadik, gigarészhez, én szeretem a hosszú trackeket.
Az első észrevétel azonnal, az első másodpercben: túl kevés a változtatás az első szám nyitányához képest. Ezek ugyanazok a hangok, nagyon minimális a módosítás, és ez egyetlen albumon belül kockázatos. Az alkotók nem is igazán szokták ezt jól csinálni, nem könnyű.
Itt, mivel ez szerintem így már unalmas, megint hosszúnak tűnik a felvezető. A háttérből előbújó, finoman torzított dallam izgalmas, de az alapok nem azok, csak akkor válnak azzá, amikor már maga a dallam is felerősödik. Halványan emlékeztet ez a háttérben zakatoló dobféleség Vir Unis technikájára. Ő szokott olyasmit csinálni, hogy dobritmussal vegyíti a loopokat, amit furcsamód kevés alkotó követ, pedig nagyon érdekes megoldás, mert a hipnotikus hatás két oldalát közelíti: a súlytalanság és időtlenségét egyfelől, a repetitív motívumokat másfelől. Itt is ez történik, és amikor már beindul, önállósul, utaztatóvá válik.
Egy kicsit viszont unalmas is. Lassan a nyolcadik percben járunk, mikor némi változás köszön be a dallam újabbfajta torzításai képében. Ez felvezetőnek szerintem hosszú, és ha igaz, amit írtál, hogy improvizatív, akkor érződik rajta. Ez élő fellépésnél működne, itt nekem nem igazán akar összejönni. A szám közel egynegyede - ami nem kevés: tíz perc! - eltelt már, de még mindig csak ez a faxos prüntyögés szól.
Mikor megszűnik a dobritmus, én már épp fellélegeznék, de vissza is tér hamarosan. Felesleges. Ebben az intróban nincs annyi, hogy tizenegynéhány percet kitegyen. 4-5, esetleg hat perc még rendben van. Szerintem akkor lenne az igazi, ha a dobritmus fokozatosan elhalkulna, beleolvadna a loopba, vagy egy echo-effekttel visszhangok formájában elpárologna, majd a 11. perc után hallható space-es looptengerekből fokozatosan újraformálódna egy másik dobritmus, amelyet te technósnak hívtál. Ehhez az újraformálódási technikához megint csak lehet Loscilhoz fordulni, de nem feltétlenül. Nálad kb. 13.30-nál elindul a dobritmus, valahogy nagyon a semmiből jön, nagyon hirtelen. Ez egy alapjaiban izgalmas technika, és sokszor működne. Elvileg itt is működik, de mikor én először hallottam, azt vártam, hogy ez a dobritmus vigyen valahova, így evidens volt, hogy jöjjön is valahonnan.
Ez a rész, amelyet egyesek ambient technónak definiálnának, szerintem kiválóan működne, ha a Cosmic Resonance-ból egyszer egészestés album lenne. Nagyon ügyesen felpezsdíti a space ambient állóvizét. És akkor megint visszanyúlok az örök problémámhoz: a Fax kiadó hangzásához. Volt egy négylemezes válogatásuk, az Ambient Cookbook, melyet egy időben sokat hallgattam. Azon van egy csomó olyan szám, hogy loop alapra rányomnak egy dobritmust, az szól egy ideig, aztán leveszik, és vége a számnak. Ott néha annyira radikális ez a "bevezetés - tárgyalás - befejezés"-szerű építkezés, hogy egyenesen nevethetnékem támadt. Talán a techno műfajból származik ez a gondolatiság, de az ambientnél ez nem működik. Az ambient épp a határok elmosásáról szól, és mikor ennyire éles határok vannak benne, kibillen a hallgató a zene okozta transzból.
Ez a 130 bpm körül mozgó dobolós rész itt működik, de nem tart sehova, pont úgy, mint a Faxnál. Szól hat percig, aztán finoman eltompul, alatta a loop se nagyon változik... Körülbelül tíz percig szinte tök ugyanazt hallgatjuk. Ez egy technózenés technika, és itt ez egy primitív technikává redukálódik. (Illetve személyes véleményem szerint alapjaiban is primitív zechnika, ahogy a techno is egy - mindenféle pejoratív előjel nélkül - primitív mentalitású zene, melynek egyetlen funkciója van: repetícióval hipnotizálni. Az eredményt én primitív eufóriának hívom, és egy kicsit itt is ezt érzem megvalósulni. Simán beleférne egy nagyobb volumenű katarzis!)
A levezető szakasz negyed órás - és két okból sem működik. Ha külön szám lenne, talán még akkor sem tenném az előzmények után, mert egyáltalán nem következik konzekvensen a C.R. első 22 percéből. Teljesen más világot képvisel, és az előbb hallottakból szinte semmit nem visz tovább. A mély loop jó, de a felszínen hallható ritmikák nekem csak akkor válnak élvezhetővé, mikor elkezdenek tompulni. Akkor viszont már kifejezetten jók, ahogy visszhangszerűen egyre távolodnak. Mindenesetre ez a rész, ahogy az előző részek, nem vezet sehova, nem jön létre egy áramlás, mely elvezetne az egyik perctől a következőig. Oké, persze, hogy elvezet, de ez tulajdonképpen csak "variációk egy témára". A téma egy adott ismétlődő motívum, a variációs funkciót pedig csak egy-egy effekt tölti be. Kb. a 30. percnél az addig háttérben szóló loopból egy ügyes kis ritmus fejlődik ki, ez például nagyon jó megoldás, de önmagában szintén meztelen. Jön mellé a magas is, némi csillámos dallam, de kevés. Vagy a ritmusnak kellene váltakoznia egy idő után (a negyedvégi elnyújtások szintén kevésnek tűnnek), vagy a loop jöhetne segítségül.
A levezetés pedig elmarad, egy az egyben.


Összességében amit hallunk, az jócskán átlagon felüli, és kevésbé kritikus füllel hallgatva akár kiadható is.
Ami miatt mindenképp szólok viszont, az a masterelés. Jelen pillanatban kicsi fülhallgatókon szól, de a múltkor rákötöttem a gépet a lejátszómra is, melyhez 100 wattos hangfalak vannak. Ez egyáltalán nem számít nagy hangfalnak, de már néhol ezeken is berezonált a mély. Ha kiadásra kerül a sor, ezt mastereléssel mindenképp el kell tüntetni, mert technikai hiba, és zavaró. A házimozira rá sem kötöttem, mert ott a mélynyomó felszedte volna a padlót. Ehhez nem értek, de a basszus-réteg összetételén kell finomítani. Nem kevesebb basszus kell, hanem másképp kell beállítani a basszus-komponenseket.

A három szám összesen több mint egy óra. Ha újrafaragod őket, akkor ebből szerintem össze lehet hozni ugyanennyi időt, de lehet, hogy inkább csak 40-50 percnyi anyagra elegendő van bennük, és a többit még hozzá kell töltened. Ha a legalapvetőbb problémámat akarom megnevezni, akkor az a sokszor írt faxos hangzás, mely egy kissé a technoid zenei gondolkodásra hajaz. Nem elég bedobni egy effektet, egy ritmust, egy loopot, egy bármit, aztán kivenni. Vagy ha igen, készítse azt elő más komponens, például egy dallam, egy megelőző visszhang, egy elhalkuló loop, melyből "kirobbanhat" a dob... Nagyon sok módja van az átmeneteknek, de átmenetek kellenek. A kilencvenes években ez még nem lett volna szemet szúró (gondolom, ezért is lett olyan népszerű a Fax), de ma már az, nekem legalábbis (én nem a faxos zenéken nőttem fel, hanem Shpongle-ön, Ishq-n, a Spirit Zone ambientlemezein, az Enigmán, az Ultimae-n stb.).
Személyes vélemény, de én hiányolom a katartikus perceket a lemezből. Valahogy az a meglátásom, hogy az európai zenekultúra alapvetően egy domború ív mentén gondolkodik, az ív csúcsán pedig mindig egy magasztos pont található. Ez a pont felnagyítja az emberi érzéseket, a szerelmet, a bánatot, a dühöt, a bármit, és erre a pontbéli felnagyításra húzza fel az egész számot. Minden effelé tart, majd ebből halkul vissza eredeti állapotába. Ez csak mérsékelten írható fel az ambient komolyabb, mélyebb válfajaira, sőt valakire (pl. Ishq) egyáltalán nem. A te zenéd mégis adná magát erre a gondolatiságra. Az első számban ez szépen meg is valósul, ahol is a szám közepén hallható csúcspont - ha nem is katarzist, de - elnyújtott euforikus állapotot idéz elő. Ez kell! Az ambient kiszakít a mindennapokból, és 2010 embere úgy akar kiszakadni a mindennapokból, hogy szabadidős-kulturális tevékenysége során nem mindennapi élményt él át. Ez igaz a filmekre, a színházra és mindenre. Ennek a "nem mindennapiságnak" a legkönnyebben megvalósítható terméke a katarzis - az emelkedettség, a pátosz. Ez megvan a Cosmic Resonance első részében, de a 2-3.-ban csak a lehetőség csillan fel. A fentiekben próbáltam technikai szemmel is elemezni, hogy lehetne ezt a katarzist megvalósítani, de ez igazából csak korlátozottan dőlhet el technikai síkon, ez alapvetően egy intuíciós kérdés, melyet nehezen lehet befolyásolni. (De lehet azért.)

A Cosmic Resonance egy izgalmas utazás, kiváltképp az első része. Ha újat csinálsz, abból kell kiindulni mindenképp, azt továbbkölteni, finomítgatni, a 2-3.-ból ötleteket csempészni bele... Mindazonáltal ne csinálj olyan lemezt, amelyek egy darab egyórás számból állnak. Az egy rémálom, és nem vevő rá, csak a nagyon elit ambientközönség. A kiadók is idegenkednek tőle, és csak a nagyon jó vagy nagyon nagynevű előadókat vállalják be így. A számokat persze utólag is ki lehet alakítani, egy 60 perces számot fel lehet osztani akárhány számra, a határokat bárhol meg lehet húzni, akár loop közepén is (hallgasd meg pl. Robert Rich lemezeit, mondjuk az Echo of Small Thingset a fentiek illusztrálására).

Jelenleg ennyi jut eszembe a zenéd kapcsán, melyhez nem mellesleg szívből gratulálok.
Én most megpróbáltam nagyon kritikus szemmel (füllel) hallgatni, mivel meggyőződésem, hogy a "tök jó"-válasszal nem tudnál fejlődni, márpedig a célod nyilván az. :)
Hozzá kell tennem azt is, hogy a space ambient nem a szakterületem. Kevés space ambient zenét hallgatok és ismerek, így a fent leírtak nem szigorú szakmai vélemények, inkább csak impressziók, melyeket nem feltétlen baj, ha nem fogadsz meg."

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.